A gránátalma történelme egészen Kr. e. 4000-ig visszakövethető. Eredetileg úgy gondolták, hogy Kínában őshonos, de kiderült, hogy Krisztus előtt 100 körül került csak ebbe az államba, amikor a Távol-Keletről több kinccsel is érkeztek a kereskedők: a koriander, dió, borsó, uborka, lucerna, szőlő és köménymag mellett gránátalmát is szállítottak Perzsia területéről. A gránátalma eredetileg Irán és Perzsia területén termett, de már évezredek óta termesztik Irakban, Afganisztánban, Pakisztánban, Indiában, Oroszországban és a Földközi-tenger térségében is. A Tórában, a Koránban, a homéroszi himnuszokban és a mezopotámiai feljegyzésekben is szerepel a gránátalma elnevezés.
Az ókori rómaiak pun almának nevezték ezt a gyümölcsöt Itáliába ugyanis a punoknak köszönhetően jutott el. A gránátalma latin neve is innen ered: Punicum malum. A mostani botanikus elnevezése Punicum granatum, ami utal arra, hogy Karthágó a gránátalma termesztés központja volt, illetve arra, hogy a gyümölcs igen sok magvat rejt magában.
Az olasz reneszánszban nagyon sok szövetet a gránátalma levével színeztek meg. Ezenfelül már az ókortól kezdve használták a különböző kencékben, mivel felismerték bőrfiatalító hatását is. Shakespeare és Homérosz is magasztalta ezt a gyümölcsöt.
Spanyolországban a mórok terjesztették el Kr. u. 800 körül. Nagy-Britanniában az első gránátalmafát Henrik ültette.
Amerika partját a gyümölcs a spanyol hódítóknak köszönhetően érte el. A gyümölcs még mindig nem eléggé népszerű az amerikai népesség körében, inkább a közel-keleti és az európai konyha kedveli. Pedig számos igen ízletes és különleges fogást lehet elkészíteni a gránátalmából.
Bővebben a görög kultúrából
A görög mitológiában számos kép és mese volt jelen, amelyekben fontos szerephez jutott a gránátalma is.
Az egyik történet például arról mesél, hogy a gránátalmát csak télen lehet betakarítani, mivel a gyümölcs először akkor jelent meg a világon, amikor Hádész elrabolta Perszephonét és elvitte magával az alvilágba. Amikor Demeter, Perszephoné anyja, a betakarítás istennője megtudta, hogy mi történt a lányával, akkor ő minden földi növényt elpusztított. Ekkor Zeusz elrendelte, hogy Hádész engedje vissza Perszephonét az anyjához, azonban, hogy Hádész örökre a szívéhez láncolja a lányt négy gránátalma magot megetetett vele, így a téli hónapokat az alvilágban töltötte, míg a világban épp ekkor takarították be az emberek a gránátalmát.
A gránátalmáról sokan úgy tartják, hogy ez az Ambrosia, az istenek eledele, éppen ezért halhatatlanságot tulajdonítanak neki.
Egy másik történet szerint Aphrodité a szépség, a tavasz és a szerelem istennője Cipruson ültette az első gránátalma fát és azt az élet fájának nevezte.
Junot, Héra római megfelelőét, a termékenység istennőjét gyakran ábrázolták gránátalmával, illetve ezzel jelképezték a rómaiak a házasságot is. A gránátalmát az ókori Rómában úgy ismerték, mint a szerelem és szenvedély jelképét. Ezért volt az, hogy az ókori Rómában a mennyasszonyok mindig gránátalma virágból font koszorút viseltek.
Az ókori Görögországban hagyománya volt annak, hogy az ünnepi asztalokat gránátalmával díszítsék fel, amelyek így az Isteneknek való tisztelet, illetve a termékenység, a bő termés iránti reménynek is a szimbóluma volt. A görögök egyébkén a mai napig használják a gránátalmát a jó szerencse és a jólét eléréséhez.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.